Kinaban eddig az osszes varosban voltak olyan parkok, ahol az emberek osszegyultek, kivittek kis magnot es nekialltak tancolni. Ketfele stilus van: az egyik a tarsastanc, amikor egy no es egy ferfi vagy ket no ropja elviselhetetlenul nyalas, lassu kinai szamokra, a masik pedig a pop zenere (mint peldaul a coco jumbo) valamilyen koreografiat tancolok csapata. Azt pontosan nem tudjuk honnan veszik a koreografiat, de ugy tunik kivetel nelkul mindenki ismeri. A fiataltol az egeszen idosekig mindenki onfeledten tancol, ha valakinek a tarsastanchoz van kedve de nincs parja es eleg bator ahhoz, hogy bevallalja, akkor akar egyedul is lehet. Irto muris latvany ez, amikor eloszor lattuk szohoz se jutottunk, hogy ekkora szerencse ert bennunket, hogy ennek reszesei lehettunk, de azota mar lattunk csomot, ugyhogy mostanra siman el tudunk mellette setalni, anelkul, hogy hosszu ideig viduljunk rajta.

Kellemesen csalodtunk, foleg meg Pekingben, (azota kicsit romlott a helyzet) a csulazassal kapcsolatos szokasaikkal kapcsolatban. Pekingben szinte alig turhaznak, egy nap ha lattunk (hallottunk) 5-10et, akkor sokat mondok. Azt is mondtak, hogy mindenki, mindenhol, mindig cigizik, de ezt sem tapasztaltuk eddig. Persze minel tavolabb kerulunk a fovarostol annal inkabb elojonnek ezek, de nem olyan veszes. Bar ez a csulazas is olyan dolog, amit nagyon nehezen szoknek meg, ha egyaltalan.

Kozben jol vegzodott az allojegyes vonatkalandunk, mert talaltunk ket helyet egy szimpi fiatal parral szemben, akik meg angolul is tudtak picit, (a fiu ruhakat tervez es van egy mac-je ) ugyhogy tudtunk vegig nem csak borondokon ulni.

Itt ugye 79 ota mindenkinek csak egy gyereke lehet, ami azert eleg para, mert minden kisgyerek nagyon elkenyeztetettnek meg akaratosnak tunt nekunk, ami nem is csoda, vegulis o az egyetlen gyerek es unoka a csaladban. Durva lehet, hogy az embernek van ket szuloje meg negy nagyszuloje aztan kesz. Semmi nagyneni, nagybacsi, unokateso. Miutan megallapitottuk, hogy mennyire elkenyeztetettnek tunnek a kisgyerekek olvastuk is, hogy ez az ugynevezett kiscsaszar-szindroma: a csalad ettol az egyetlen szerencsetlen gyerektol varja, hogy majd tovabbtanul es sikeres meg gazdag lesz, es emiatt agyonajnarozzak. Ezert persze nem meglepo, hogy onelegultek es bekepzeltek lesznek, ami nagyon megneheziti a kozossegbe valo beilleszkedesuket, amikor arra kerul a sor. Eszembe jutott, amikor meg regebben beszelgettem egy lannyal, aki egykekent nott fel, raadasul a szulei szerettek volna meg gyereket, de nem lehetett nekik, es meselte, hogy o is milyen kiskiralykent nott fel a szulei szemeben es mekkora pofon volt neki, amikor be kellett illeszkednie az iskolaban es ra kellett jonnie, hogy annyira nem kulonleges, mint amennyire a szulei miatt ezt gondolta magarol. Hat itt ezt ugy tunik sokan kenytelenek atelni.
Ha valakinek veletlenul megis szuletik meg egy gyereke, annak buntetest kell fizetni, plusz a gyerkoc tanulmanyait. A buntit lehet reszletben is, de amig nem fizettek ki az egesz osszeget, nem kotelesek ellatni a gyereket, barmi baja van.
A videki lakossagnak tettek egyebkent egy engedmenyt, miszerint ha az a szerencsetlenseg eri oket, hogy elsonek lanyuk szuletik, akkor lehet meg egy gyerekuk, hatha az fiu lesz.
Gondolom ez a fo oka annak, hogy a fiu-lany arany nem olyan torz mint regen volt, most 10:11 a fiuk javara, ami csak 30millio part nem talalo ferfit jelent majd.

A kornyezetre probalnak egyre jobban figyelni, sokan gyujtik az ures muanyag flakonokat, akar a szemetesbol is kiveszik, gondolom be lehet penzre valtani oket.
Az emberek siman szemetelnek amugy, nem okoz nekik problemat, hogy barmit barhol eldobjanak, viszont rengeteg utcasepro van, akik folyamatosan szedegetik utanuk a szemetet.

Mindenki iszonyu kedves, mindig segiteni akarnak, mosolyognak rank, hoznak nekunk dolgokat, amikrol azt gondoljak, hogy szivesen fogadjuk, ugyanakkor siman beeloznek, amikor az ember arra var, hogy o keruljon sorra a mosdoban, vagy az etteremben, vagy alljon barmiert sorban.
Egyebkent nagyon vicces dolog ilyen sokszor a figyelem kozeppontjaban lenni, tegnap azon a hajouton az jutott eszembe, hogy ilyen lehet Brad Pittnek amikor Pesten maszkal. Nem volt senki tolakodo, mindenki csak par szot szeretett volna velunk valtani, vagy max egy kozos kepet csinalni (foleg Gergo volt kulonleges a 190 centijevel:). A kislanyok olyanok voltak, mint amikor mi egyszer regen a Malomto etteremben lattuk Gorbe Norat, aki akkor lett sztar a Lindaval es minden batorsagunkat probaltuk Gaborekkal osszeszedni, hogy kerjunk egy autogramot, de vegul nem sikerult. A kislanyoknak igen, csinaltunk is kozos kepet.

A kinai zene borzalmas nyivakolas, sosem gondoltam volna, hogy valaha az eletben ilyen jol fog esni Britney Oops I did it again cimu szamat hallani a radioban.

Baromi vicces meg, hogyha elfaradnak leguggolnak. Oltonyben, utcan, palyaudvaron, sorban allva, minden szituban es oltozekben.

Hua aj ni - ez a szeretlek kinaiul, most tudtuk meg a kedves dizajner sractol. A magyar/Magyarorszag pedig song-ja-lii, amit en eloszor a finglalirol probaltam megjegyezni.

Meg szerencse, hogy ennyit utazunk, van idonk irni a blogot. :)