Edit és Gergő Kínában - Pekingtől Hongkongig

Hongkongba Shenzenen keresztul erkeztunk, mert az meg Kinaban van es oda olcsobb volt a repjegy, de aztan meg jo 4 oras buszut vart rank, amirol a hatarnal le is kellett szallni, ujabb ellenorzesek voltak kinai es hongkongi oldalon, csomagok atvilagit, stb. Vegul kora delutan megerkeztunk es nagyon boldogok voltunk, mert a lakas, amit kolcsonkaptunk erre a par napra elkepeszto volt. A kornyek olyasmi volt, mint a budai lakoovezet, kozel a kozponthoz, fenn a dombon. A legfontosabb kulonbseg, hogy a tarsashazak itt nem 3-4, hanem 30-40 emeletesek. Ez a lakas is egy 39 emeletes toronyhaz 19. emeleten volt, hatalmas uvegablakokkal, olyan kilatassal a varosra, hogy akar orakig is el lettunk volna a bamulasaval.

Vegul ugy dontottunk inkabb osszeszedjuk magunkat es nekivagunk a varosnak, el is mentunk megnezni a Jade es Temple piacot, szereztunk terkepet, vettunk bkv berletet - ez tok jo egyebkent, kapsz egy kartyat, amire feltolthetsz x osszeget es amikor felszallsz egy jarmure csippantanod kell vele es levonja azt az osszeget, amibe az utazas kerul. Metro kicsit dragabb, a villamos olcsobb es meglepo modon a hajo a legolcsobb (kb 60-70 Ft). Itt hongkongi dollar van egyebkent, ami picit kevesebbet er a kinai juannal (ez 25 az 28 Ft).

Hongkongot az angolok 1997-ben a 99 eves szerzodes lejarta utan visszaadtak a kinaiaknak, es a jelenlegi megallapodas szerint osszesen 50 evig megtarthatjak a jelenlegi politikai berendezkedesuket. Dehat ossze nem lehet hasonlitani a kettot. Ugyan itt is 7 millioan elnek (tovabbra is sokkolo, hogy egy haromnegyed magyarorszagnyi varosrol beszelunk), de megsincs mindenhol buz, kosz, szmog, duda, lokdosodes, kiabalas, mint Kinaban. Van viszont ezer meg ezer draga bolt, rengeteg baromi jol kinezo kajalda,  felhokarcolok, tisztasag es meg egy csomo dolog, ami tavolrol sem emlekeztet Kinara.

Viszont azt kijelenthetjuk, hogy itt is nagy szivas gyalogosnak lenni. Miutan egyik felhokarcolo eri a masikat a fennmarado reszen meg valahogy helyet kellett csinalni az autoknak, a jardat a legtobb helyen ugy oldottak meg, hogy feluljarokat epitettek mindenhova, ugyhogy a napok jo reszet toltottuk lepcsozessel. Ami itt annyira nem is konnyu feladat, mert mig otthon mondjuk ha az Oktogonon at szeretnel menni a mekitol a burger kinghez, csak korbenezel es tudod, hogy melyik zebrakon kell hozza atmenni. Itt viszont a felhokarcoloktol nem latni, hogy merre is kell menni, ugyhogy nem egyszer elvesztunk a feluljarok bonyolult rendszereben es rossz helyen kotottunk ki, de aztan a vegen persze ebbe is belejottunk.

Mindenhol emeletes buszok es emeletes villamosok jarnak, amiknek a latvanyaval egyszeruen vegig nem birtam betelni. Annyira mesebe illoek azzal, hogy ilyen keskenyek es magasak, hogy akarhanyszor meglattam egyet meg kellett allni, az elejen meg fenykepezni, de aztan arrol leszoktam. Sokszor sikerult is a felso emeleten az elso szekekre ulni, ezt baromira elveztuk, hogy fentrol, egy nagy uvegablakon kovethetjuk nyomon merre megyunk.

Masodik nap reggel elmentunk a hatalmas Ocean Parkba, ahol a rengeteg vizi allat mellett csak befigyel par panda is es szerencsenkre addigra nem erkezett oda a nekunk tobbmilliosnak tuno kinai turistasereg, ugyhogy viszonylag sokaig tudtuk nezegetni. Van egy vidampark resze is, fel is ultunk tobbek kozott egy haromszor atfordulo hullamvasutra, amirol az elejen megallapitottuk, hogy annyira nem is para, pedig az volt. Viszont mindezt legalabb a tenger felett.

Ezutan bementunk a varosba kajalni, megneztuk a budos piacnak nevezett kis utcakbol allo varosreszt, ahol olyan kis uzletek vannak, amik a kinai orvoslashoz szukseges gyogyfuveket aruljak, ezenkivul madarfeszkeket, szaritott halakat es  sokfele gombat, teknos pancelt, es meg rengeteg beazonositatlan dolgot.

Talalgattuk mi lehet a legdurvabb, amit itt az ember megvasarolhat, de asszem a tiz centis ozike embrio otos kiszerelesben, szaritva mindent visz.

Amikor mar kezdett lemenni a nap felfogaskerekuztunk egy Peaknek nevezett dombra, ahonnan elkepeszto kilatas nyilt korben az egesz varosra. A biztonsag kedveert oda is epitettek egy komplett bevasarlokozpontot, ha esetleg az ember vasarolni szeretne mondjuk egy masszazsfotelt, vagy egy projektort igy hirtelen.

Miutan kigyonyorkodtuk magunkat meg megneztuk a lovit, de sajnos nyari szunet volt, ugyhogy versenyt nem lattunk, pedig allitolag nagy buli, mivel ez az egyetlen szerencsejatek a varosban, ami legalis.

Csutortokon elmetroztunk egy kulsobb varosreszbe, ahol a dombok kozott van egy jo nagy buddha szobor es felvonoval lehet eljutni hozza persze gyonyoru kilatassal.

Ezutan visszamentunk a varosba, maszkaltunk, ebedeltunk, este pedig atmentunk a Soho negyedbe, ami tele van hangulatos ettermekkel es barokkal. Eloszor beultunk egy thai etterembe, ahol eletem legcsiposebb kajajat ettem eddig egy rakos mangosalata formajaban, aztan beultunk egy barba, az utcafrontra. Kicsit becsipve a vilag leghosszabb mozgolepcsojevel mentunk haza, osszesen 20 percig tart es innen mar csak lefele kellett mennunk.

Rengeteg a yuppie a varosban, ezen az ettermes/baros reszen is nagyreszt ok voltak, egy-egy bar annyira nepszeru volt, hogy kint az utcan ittak az emberek. De nem csak itt talalkoztunk veluk, az uzleti negyedben is sokan voltak. Sot, ott ahol mi laktunk reggelente es estenkent tok kigyurt fiatal, felmeztelen pasikat lathattunk futkoraszni. Najo, egy-egy lany is befigyelt, de ok nem voltak felmeztelenek.

Utolso nap delelott elmentunk a History muzeumba meglepoen olcso belepovel (250 Ft). Ketszintes, nagyon igenyes muzeum volt, azt irtak, hogy ha az ember mindent vegig szeretne nezni, akkor 3-4 ora kellene, de minket surgetett az ido, ugyhogy csak ket orat tudtunk raszanni.

Kineztunk a neten ket jo ettermet, az egyikben ebedeltunk, a masikban meg vacsiztunk. Az elsoben mindenfelevel toltott gozolt gombocokat lehetett kapni, meg Gergo itt evett eloszor igazan finom csipos-savanyu levest. Az egyik gomboc nagyon suru, szinte mar martas jellegu huslevessel es fuszeres daralthussal volt megtoltve, ezt ecetes, gyomberes szojaszoszba kellett belemartani es en ateltem kinai utazasunk masodik olyan gasztronomiai elmenyet, amit remelem soha nem felejtek el, es ha masert nem, ezert vissza kell jonni.

Ezutan megneztuk a virag- es madarpiacot, aztan atmentunk megint a masik oldalra, ott van egy allatkert tolunk nem messze, tok ingyen, majmokkal, madarakkal. Meg cicak is voltak, de ok csak ugy maszkeraltak ott. Aztan visszamentunk Sohoba vacsorazni.

A masik etteremben vietnami konyha volt, a grillezett rakot ajanlottak es jogosan. Gergo elotte rendelt egy Pho levest (amit termeszetesen en sokkal jobban csinalok, bar Gergo szerint csak maskepp), ami konkretan egy liter levest es fel kilo tesztat jelentett. Mindjart kipukkadok allapotban hazasetaltunk es osszepakoltunk. Elbucsuztunk Lauratol, aki mindenben nagyon kedves volt velunk es akit ezalatt a par nap alatt nagyon megszerettunk.

Viszont egyaltalan nem volt eleg sajnos majdnem 4 nap, hogy megnezzuk Hongkongot, meg egy csomo helyre el szerettunk volna menni, ugyhogy ide is visszajovunk. Nem lattuk peldaul Makaot, nem probaltunk ki annyi ettermet, amennyit ki szerettunk volna, nem lattunk sok-sok erdekesnek tuno muzeumot, nem ittunk egy felhokarcolo tetejen egy kavet, nem lattuk azt a par kikotot, amit meg szerettunk volna nezni, es meg sorolhatnam. Sot, beszeltuk Gergovel, hogyha esetleg ugy hozza az elet, akar egy evet is szivesen eltoltenenk itt.

Meg tervezunk feltenni kepeket, meg irogatni ezt-azt, ugyhogy egy darabig csekkoljatok meg a blogot, ha jot akartok. :)

Yangshuoba eleg korulmenyes volt eljutni az elozo varosbol (nem irom le tobbszor a nevet), eloszoris 12 orat kellett vonatozni. Delutan fel 4-kor indult a vonat, amibol az kovetkezik ugye, hogy ejjel fel 4-kor kellett rola leszallni. Innen (Liuzhou) busszal ket es fel oranyira van Guilin, ahonnan meg masfel ora buszut Yangshuo. Az egyetlen parafaktor az volt, hogy nem igazan lattuk hogy fogunk eljutni ejjel a vonatallomasrol a buszallomasra es hogy mikor indul az elso busz. Illetve azon is hezitaltunk, hogy atmenjunk-e egyaltalan ejjel, mert lattunk mar annyira lepattant buszallomast is, ahol az ember nem szivesen toltene el tobb orat a csomagokkal, ha egyaltalan van a buszallomasnak varoja - olyat is lattunk mar, aminek nem volt.

Kinaban ket dolog van, ami nelkul vagy nem, vagy csak vert izzadva sikerult volna barmitis veghezvinnunk. Az egyik a szamok: ha nem ugyanugy irnak oket ahogyan mi, hanem ezeket is kinaiul, nagyon meg lennenk love. Az elejen meg az is fura volt, hgy a kezukon mashogy mutatjak oket (a 6 peldaul az, amikor a kisujj es a huvelykujj van kinyujtva, a 7-hez meg hozzateszik a kozepsot, a 10-nel a ket mutatoujjal egy X-et mutatnak, stb.), de azert ez meg konnyen megtanulhato.

A masik dolog pedig a vendegszeretetuk. Mindenhol mindenki nagyon kedves es segitokesz volt velunk, lathatoan orultek nekunk, altalaban megkinaltak valami gusztustalannak tuno, aztan miutan megettuk gusztustalannak is elkonyvelt dologgal, mondvan mi most vendegenk vagyunk az o orszagukban. Segitettek vinni a cuccainkat, maguktol felajanlottak, hogy csinalnak kettonkrol kozos kepet, hoztak nekunk kanalat, amikor az elejen a palcikaval bajlodtunk (most mar persze profik vagyunk), megmutattak merre kell menni, stb, stb. 

A vonaton megint osszehaverkodott velunk egy srac, raadasul angoltanar, ugyhogy nagy feludules volt, hogy valaki vegre mindent elsore megert. Beszelgettunk vele vagy 3-4 orat, nagyon erdekes volt, latszott rajta, hogy o is legalabb annyira erdeklodik a mi orszagunk irant, mint amennyire mi az ove irant. O vett vegul minket a szarnya ala, miutan meghivott fejenkent vagy 2-3 sorre es egy vonaton arult vacsorara. O is Guilinbe utazott, ugyhogy el tudtunk menni azzal a busszal, amivel o is, igy reggel 7 -re mar ott is voltunk. Aztan feltett minket a Yangshuoba indulo buszra, amit meg le is alkudott 18 juanrol 15-re. 10-re megerkeztunk a szallasra, ahol odaadtak egy meg ki nem takaritott szobat, hogy le tudjunk a hosszu ut utan zuhanyozni, csinaltak nekunk kavet, adtak ebedet es deltol mar kesz is volt szobank, ugyhogy baromi boldogok voltunk.

Yangshuorol egyebkent azt hallottuk, hogy gyonyoru hely, csak sok nagyon a turista (bar hozzatennem mindenhol, csak eddig kizarolag kinai turistakkal talalkoztunk). Tenyleg itt volt eloszor, hogy tobb nyugati embert is lattunk egymas utan, de az peldaul egyenesen jol esett, hogy angol nyelvu etlap is volt vegre, en vegig baromira paraztam, hogy ne egyek se kutyat, se macskat. Az egyik etteremben meg Z.-ben kineztem egy kajat, de nem tudtam milyen husbol van, ugyhogy az elegge visszamaradott rajztudasommal rajzoltam nekik egy malacot, egy csirket meg egy marhat, de nem jottek ra mit szeretnek megtudni. Raadasul angolul is tobben tudtak itt, ugyhogy voltak pozitivumai is a dolognak.

Elso nap bereltunk biciklit es nekivagtunk a kornyeknek, a Li folyo menten tekertunk rizsfoldek mellett es pici falvakon keresztul, baromi szep meg erdekes volt. A rizs mellett ugy tunt foldimogyorobol elnek, azt szaritottak a napon a hazaik elott. Meg akartuk kostolni a mogyorot, ugyhogy az egyik neninek adtunk 3 juant es elvettem egy marek mogyorot, de annyira soknak talalta ezt a penzt, hogy hozott nekunk egy hatalmas csokorral (ahogy kihuzza a foldbol meg rajta van a szara), dehat mondtuk (mutattuk) neki, hogy  biciklivel vagyunk, ugyhogy tokre nem tudjuk hova rakni, de vegul belenyomta Gergo kezebe es elindult vissza a hazaba, Gergo meg utana a mogyoroval, hogy visszaadja, vicces volt, a neni meg nagyon cuki.

Talaltunk egy pici falut, ahol volt egy etterem, mert ott van vege egy vizitura utvonalnak, ott meg is tudtunk ebedelni, Gergo meg furdott egyet a folyoban. Fent volt a szallasunk a hegyen, ugyhogy hazafele a 30 fokban, paraban a  szakadt rolam a viz kifejezes irja le legjobban, hogy hogy neztunk ki, de tenyleg, en eddig ilyesmit csak szaunaban tapasztaltam.

Este bementunk a varosba vacsorazni, aztan meg hazasetaltunk, ami utolag mar annyira nem tunt jo otletnek, mert nem volt kivilagitva az ut, jarda meg nyilvan nem volt, 80-al szaguldozo kamionok igen.

Az eddig annyira istenitett Lonely Planetre is megorroltam egy kicsit, mert finnyasnak nevezett azert, mert nem szivesen neztem meg a Farmer Piacot, a megnyuzott, fellogatott kutyak miatt. Hat bazmeg.

Masodik nap reszt vettunk egy bambuszraftingon, ami annyira nem volt rafting, de tenyleg bambusztakolmany volt es egy bambuszrud volt az evezoeszkoz, meg aztan a taj lenyugozo volt es vegulis neha meg vizesek is lettunk. Delutan megint bicikliztunk, megneztunk egy 1500 eves fat (Banyan fa a neve) ami mellett kozvetlenul tobb kisebb fa volt, amik racsavarodtak a Banyanfa egyes agaira es azok tartottak oket.

Este a szallas kertjeben borozgattnk egyet, bar inkabb volt az edes likor, mint bor, viszont jo eros volt, ugyhogy megtette a hatasat. Probalkoztunk mar borral korabban is, vettunk egy palackkal viszonylag dragan meg Z-ben es egesz finom volt, de azert kivancsi lettem volna Foldi velemenyere is. A soruk viszont kurvajo, harom felet kostoltunk eddig es mindegyik nagyon finom volt, buzasor jelleguen lagyak, itatjak magukat, raadasul ezekre a baromi csipos, fuszeres kajakra nagyon jolesik egy uveggel meginni.

Harmadnap atbuszoztunk Guilinbe, de elotte meg kajaltunk egyet a palyaudvar melletti picike kajaldaban, ahol amikor a vegen odamentem szalvetat kerni, a neni kihozott egy kis lavorban vizet, kimentunk az utcara es ontotte nekem amig megmostam a kezem.

Guilin jopofa varos, de semmi kulonos, negy dolgot szerettunk volna megnezni, amibol kettoert belepot kertek, raadasul nem is keveset, ugyhogy azokat inkabb kihagytuk. A tobbi okes volt, de annyira nem voltunk elajulva, pedig allitolag Kinaban tok nagy szam, ha az ember Guilinban lakik. Viszont Gergo bevallalt egy fodraszt es baromi jo hajat csinaltak neki, az aktualis divat szerint. Kiskinai fergecske lett belole.:)

Most pedig irany Hongkong, az utolso allomas, ugyhogy nagyon fajo szivvel, de bucsut kell mondanunk Kinanak. 

Ami biztos, hogy visszajovunk.

A varos maga annyira nem jott be, pedig mondtak tobben is az utunk soran, hogy a varos is milyen szep, de leginkabb brutalul mocskos es budos volt, nem annyira szep. Viszont egesz ido alatt egyetlenegy nem kinai, 4 fobol allo csoporttal talalkoztunk, ugyhogy eleg durvan feltunest keltettunk az utcan, a kisgyerekek kirohantak az uzletbol, amikor meglattak, es mindenkibol kivaltottuk azt a reakciot, hogy megbokodje a mellette allot, hogy nezzen ma' oda, akkoris, ha mar amugyis reg minket bamult.

Fenykepezkedni nem kellett veluk, csak fent a hegyen nehanyukkal.

Viszont a buszon (kb 45 perc volt a park a varosbol) osszehaverkodott velunk egy srac, o is, mint ahogy a legutobbi harom fiatal akik odajottek Wuhanban jar egyetemre (egyebkent a hajouton volt a masik ketto, egy fiu, egy lany es lattam, hogy a vegen szamot csereltek:)). El is kerte a szamunkat meg a skype usernevunket es amikor elbucsuztunk booldogan mondta, hogy mi vagyunk az elso kulfoldi baratai. Aztan nem sokkal kesobb mar irt is egy sms-t, hogyha barmi gondunk van, vagy epp senki nem beszel angolul csak hivjuk fel es o segit. Irto aranyos volt, azota nincs hir rola, majd otthon irunk neki egy emailt, hogy minden ok.

Aztan nem sokkal kesobb amikor setaltunk az utcan egy bacsika koszont nekunk, ezt mar megszoktuk, itt mindenki ugy erzi ismer minket, mentunk is volna tovabb, amikoris a bacsika elkezdett az itteni viszonyokhoz kepest baromi jol angolul beszelni. Kiderult, hogy az egyik fia Amerikaban orvos es ezert tud angolul, elkisert minket par utcasarkot, aztan ment utjara. Tenyleg az a jo, hogy egyaltalan nem tolakodoak, csak par szot szeretnenek velunk valtani, es olyankor is mindig megkerdezik nem zavarnak-e. 
 

A kajalassal kapcsolatban meg mindig csak pozitivan tudok nyilakozni, mindenhol jol foznek es a hasunk is teljesen jol van. Fura, hogy annyira nem vagyom hazai izekre, pedig mar holnap lesz ket hete,  hogy utra keltunk. Tavaly amikor Toszkanaban voltunk mar egy het utan is rantott hussal almodtam, pedig Petikollega meg hagymalevest is fozott egyszer, meg grilleztunk is. Ket dolog van, ami nagyon hianyzik, az egyik a salata. Itt nem esznek salatat, tegnap probaltuk a mekiben is, de ott is levettek az etlaprol. Egy jo gorog salinak (alapanyagok a csaribol), es egy Anyu- vagy Jeno-fele hazi huslevesnek - ez a masik - tudnek orulni. 
 

Most megint a vonaton vagyunk, szerencsenkre itt is volt egy angolul beszelo lany, aki tudott nekunk segiteni es igy be tudtuk valtani az ulojegyunket fekvore, nagyon kenyelmetlen volt az es picike, velunk szemben ket szundito elegge lepattant kinaival. Persze cserebe csinaltunk par kozos kepet a telefonjaval. Ugyhogy most orulunk, mint majom a farkanak. Es meg elottunk kb 20 ora utazas.

Kinaban eddig az osszes varosban voltak olyan parkok, ahol az emberek osszegyultek, kivittek kis magnot es nekialltak tancolni. Ketfele stilus van: az egyik a tarsastanc, amikor egy no es egy ferfi vagy ket no ropja elviselhetetlenul nyalas, lassu kinai szamokra, a masik pedig a pop zenere (mint peldaul a coco jumbo) valamilyen koreografiat tancolok csapata. Azt pontosan nem tudjuk honnan veszik a koreografiat, de ugy tunik kivetel nelkul mindenki ismeri. A fiataltol az egeszen idosekig mindenki onfeledten tancol, ha valakinek a tarsastanchoz van kedve de nincs parja es eleg bator ahhoz, hogy bevallalja, akkor akar egyedul is lehet. Irto muris latvany ez, amikor eloszor lattuk szohoz se jutottunk, hogy ekkora szerencse ert bennunket, hogy ennek reszesei lehettunk, de azota mar lattunk csomot, ugyhogy mostanra siman el tudunk mellette setalni, anelkul, hogy hosszu ideig viduljunk rajta.

Kellemesen csalodtunk, foleg meg Pekingben, (azota kicsit romlott a helyzet) a csulazassal kapcsolatos szokasaikkal kapcsolatban. Pekingben szinte alig turhaznak, egy nap ha lattunk (hallottunk) 5-10et, akkor sokat mondok. Azt is mondtak, hogy mindenki, mindenhol, mindig cigizik, de ezt sem tapasztaltuk eddig. Persze minel tavolabb kerulunk a fovarostol annal inkabb elojonnek ezek, de nem olyan veszes. Bar ez a csulazas is olyan dolog, amit nagyon nehezen szoknek meg, ha egyaltalan.

Kozben jol vegzodott az allojegyes vonatkalandunk, mert talaltunk ket helyet egy szimpi fiatal parral szemben, akik meg angolul is tudtak picit, (a fiu ruhakat tervez es van egy mac-je ) ugyhogy tudtunk vegig nem csak borondokon ulni.

Itt ugye 79 ota mindenkinek csak egy gyereke lehet, ami azert eleg para, mert minden kisgyerek nagyon elkenyeztetettnek meg akaratosnak tunt nekunk, ami nem is csoda, vegulis o az egyetlen gyerek es unoka a csaladban. Durva lehet, hogy az embernek van ket szuloje meg negy nagyszuloje aztan kesz. Semmi nagyneni, nagybacsi, unokateso. Miutan megallapitottuk, hogy mennyire elkenyeztetettnek tunnek a kisgyerekek olvastuk is, hogy ez az ugynevezett kiscsaszar-szindroma: a csalad ettol az egyetlen szerencsetlen gyerektol varja, hogy majd tovabbtanul es sikeres meg gazdag lesz, es emiatt agyonajnarozzak. Ezert persze nem meglepo, hogy onelegultek es bekepzeltek lesznek, ami nagyon megneheziti a kozossegbe valo beilleszkedesuket, amikor arra kerul a sor. Eszembe jutott, amikor meg regebben beszelgettem egy lannyal, aki egykekent nott fel, raadasul a szulei szerettek volna meg gyereket, de nem lehetett nekik, es meselte, hogy o is milyen kiskiralykent nott fel a szulei szemeben es mekkora pofon volt neki, amikor be kellett illeszkednie az iskolaban es ra kellett jonnie, hogy annyira nem kulonleges, mint amennyire a szulei miatt ezt gondolta magarol. Hat itt ezt ugy tunik sokan kenytelenek atelni.
Ha valakinek veletlenul megis szuletik meg egy gyereke, annak buntetest kell fizetni, plusz a gyerkoc tanulmanyait. A buntit lehet reszletben is, de amig nem fizettek ki az egesz osszeget, nem kotelesek ellatni a gyereket, barmi baja van.
A videki lakossagnak tettek egyebkent egy engedmenyt, miszerint ha az a szerencsetlenseg eri oket, hogy elsonek lanyuk szuletik, akkor lehet meg egy gyerekuk, hatha az fiu lesz.
Gondolom ez a fo oka annak, hogy a fiu-lany arany nem olyan torz mint regen volt, most 10:11 a fiuk javara, ami csak 30millio part nem talalo ferfit jelent majd.

A kornyezetre probalnak egyre jobban figyelni, sokan gyujtik az ures muanyag flakonokat, akar a szemetesbol is kiveszik, gondolom be lehet penzre valtani oket.
Az emberek siman szemetelnek amugy, nem okoz nekik problemat, hogy barmit barhol eldobjanak, viszont rengeteg utcasepro van, akik folyamatosan szedegetik utanuk a szemetet.

Mindenki iszonyu kedves, mindig segiteni akarnak, mosolyognak rank, hoznak nekunk dolgokat, amikrol azt gondoljak, hogy szivesen fogadjuk, ugyanakkor siman beeloznek, amikor az ember arra var, hogy o keruljon sorra a mosdoban, vagy az etteremben, vagy alljon barmiert sorban.
Egyebkent nagyon vicces dolog ilyen sokszor a figyelem kozeppontjaban lenni, tegnap azon a hajouton az jutott eszembe, hogy ilyen lehet Brad Pittnek amikor Pesten maszkal. Nem volt senki tolakodo, mindenki csak par szot szeretett volna velunk valtani, vagy max egy kozos kepet csinalni (foleg Gergo volt kulonleges a 190 centijevel:). A kislanyok olyanok voltak, mint amikor mi egyszer regen a Malomto etteremben lattuk Gorbe Norat, aki akkor lett sztar a Lindaval es minden batorsagunkat probaltuk Gaborekkal osszeszedni, hogy kerjunk egy autogramot, de vegul nem sikerult. A kislanyoknak igen, csinaltunk is kozos kepet.

A kinai zene borzalmas nyivakolas, sosem gondoltam volna, hogy valaha az eletben ilyen jol fog esni Britney Oops I did it again cimu szamat hallani a radioban.

Baromi vicces meg, hogyha elfaradnak leguggolnak. Oltonyben, utcan, palyaudvaron, sorban allva, minden szituban es oltozekben.

Hua aj ni - ez a szeretlek kinaiul, most tudtuk meg a kedves dizajner sractol. A magyar/Magyarorszag pedig song-ja-lii, amit en eloszor a finglalirol probaltam megjegyezni.

Meg szerencse, hogy ennyit utazunk, van idonk irni a blogot. :)
 

Yichangba Gergo kedveert jottunk, o szerette volna nagyon megnezni a gatat, ugyhogy most egy post erejeig atadom neki a szot.

A csengdui szallasunkbol valo elindulas utani idoszakban csomo jo dolog es nehany para tortent velunk.
Azzal kezdodott, hogy amikor probaltunk becsekkolni a csengdui repteren, Editnek feltunt, hogy nincs nalunk a kishatizsak, ami eleg para, mert abban volt a kolcsonkapott Ipad meg a kindle is... Oriasi panikba estunk, de az egyertelmunek tunt, hogy a taxiban felejthettuk. Edit azonnal hivta a szallasunkat, akik a taxit rendeltek nekunk, en pedig probaltam hivni a taxitarsasagot, meg minden beerkezo taxistol megkerdeztem, hogy tud-e angolul, de nem meglepo modon egyik uton sem jutottam angol szohoz. Edit viszont elerte a szallast, akik nagy nehezen megertettek a problemat es intezkedtek is. A repteri informaciosok kozremukodesevel sikerult kideriteni, hogy a taxink az erkezesi oldalon all sorba utasokra varvan, es meg nem ment el. Edit lerohant, es vegul sikerult megtalalni a taxist es benne a taskat is - es bar csak korulbelul 10 percig nem volt meg a taska, az adrenalin hatasa csak sokara mult el.

Yichangrol azt irtak az utikonyvek, hogy nincs semmi latnivalo, csak innen indulnak hajokirandulasok a Harom Szorosba, de ha nem muszaj, akkor nem erdemes ott meg megszallni sem. A repterrol jovet atutaztunk rajta, es ugyan lehet, hogy latnivalok nincsenek, de egyreszt nekunk minden uj itt, masreszt meg ott van a Jangce partjan, a parton vegig tok szep parkok vannak, es az altalunk latott reszek nem tuntek olyan szegenynek sem.

A szalloda pedig fantasztikus volt, egy nagy multilanc tagja, rengetegen beszeltek angolul, a szoba pedig nagyon fasza volt: a nagyszobat es a kadat (ilyen se volt eddig) csak egy uvegfal valasztotta el egymastol, es amugy is fullos felszereltseg jellemezte a szobankat. Emellett fasza konditerem es uszoda is volt, mindketto kilatassal a Jangcera, Edit utolso nap futott is egyet a konditeremben.

Miutan kiorultuk magunkat, lementunk a recepciora, ahol lefoglaltuk a masnapi turat es megprobaltuk elintezni a vonatjegyet a kovetkezo allomasunkra. Kiderult persze, hogy a vonatjegy elfogyott, es mas lehetoseg nincs odajutni, csak az, ha allojegyet veszunk, amit viszont nem ajanlanak. Miutan vegiggondoltuk a dolgot, vegul az allojegy mellett dontottunk, ugyhogy jelen pillanatban itt ulunk a vonaton 37 fokban az egyik ajto melletti 1 negyzetmeteres teruleten a cuccainkon, de ahhoz kepest, hogy akar allhatnank is ot oran keresztul, elegedettek vagyunk a sorsunkkal.

Okulva a tapasztalatokbol, megprobaltuk az ut hatralevo reszere meg nyitva maradt kerdeseket lezarni. Kiderult, hogy az altalunk kinezett 7 oras buszut nincs, viszont helyettesitheto egy 11 ora vonat+5 ora busz komboval, harom atszallassal. Ugyhogy az adott allomas helyett inkabb tobbet maradunk az elozon. A hongkongba tervezett ejszakai vonatunkra sem volt mar jegy, ahogyan a helyettesitesere kinezett repulon sem. Vegul ma reggel egy masik repulot sikerult foglalni, amihez majd meg szallast is kell neznunk, de az nem lesz gond, igy mar csak egy vonatjegy beszerzese kerdeses, de azon is dolgozunk.

Ennyi volt a para resze, a kirandulas viszont nagyon fasza volt. A Harom Szoros kozul az elson hajoztunk keresztul, es gyonyoru volt, olyasmi, mint a Dunakanyar, csak sokkal nagyobbak a hegyek meg a folyo, es 30 km hosszu. A szoros elott egy regebbi, kisebb gaton kellett atjutni, meg egyikunk sem zsilipelt, ugyhogy nagy elmeny volt, ahogy bezarult mogottunk a hatalmas kapu, maj egy perc alatt tizenot metert emelkedett a vizszint, a hajonkkal egyutt. A hajon volt eddig a legdurvabb "sztarsag" szempontjabol, sokan jottek oda gyakorolni az angoltudasukat es kb nyolcszor kertek meg minket egy kozos fotora. Ez az egesz kicsit olyan volt nekem, mint az eskuvon: mindig a figyelem kozeppontjaban voltunk es mindenki mosolygott rank. Volt egy egyetemista srac, aki raadasul mindig elmondta angolul a fontosabb dolgokat, mert az idegenvezeto persze csak kinaiul beszelt, nagyon jofej volt.

A kirandulas masodik resze volt az, amiert Yichangba jottunk: a Harom Szoros gat (a vilag legnagyobb gatja, sajnos nem magassagra, "csak" hosszra, tobb, mint ket kilometer) megtekintese. Jo alaposan megtekintettuk, osszesen haromszor allt meg a buszunk kulonbozo helyszineken, ahonnan gyonyorkodni lehetett ebben a betonmonstrumban. Ennek az egesz projektnek nagyon ellentmondasos a megitelese, mert tobb szaz kilometeren visszaduzzasztotta a folyot, ami sok helyen akar 100 metert is meghalado vizszintemelkedessel jart, aminek a kovetkezmenyei millios nagysagrendu kitelepitesek es falvak, varosok eltunese voltak. Ezen felul allitolag a kornyeken sokkal tobb eso esik a duzzasztas ota. Ezt a reszet azonban sehol nem nagyon kommunikaltak, es ugy tunt, hogy az embereket sem ez a resze erdekli. Inkabb az, hogy ezzel a projekttel megvalosult a Jangce legveszelyesebb szakaszanak tobb szaz eve tervezett megzabolazasa, valamint letrejott egy akkora kapacitasu megujulo energiat termelo eromu, ami kb. pont ketszer akkora, mint az egesz magyar villamosenergia-rendszer. Szoval az latszott, hogy nagyon buszkek arra, hogy ezt sikerult megvalositaniuk. Szamomra egyebkent ez a vizeromu-kerdes sosem volt egyertelmu, nem sikerult meg ebben dulore jutnom magammal, de az biztos, hogy a gat latvanya lenyugozo volt.

Sajnos a kirandulas vegen nem sikerult visszavinniuk a hotelhez, ezert buszoznunk kellett, es abba a szegyenbe estem, hogy elnavigaltam magunkat (mentsegeim: kinai betus terkep, kovethetetlen iranyu, az oda es a visszautat nem ugyanott megtevo korjaratok), de vegul egy ora alatt hazajutottunk.
A szalloda mellett volt egy plaza, kb feleakkora, mint az Arena, aminek az egyik szintjen csak kajaldak voltak es egy csomo etterem elott meg igy is varakoztak az emberek. Itt ettunk iszonyat csipos, de annal finomabb dolgokat.
A mai nap pedig mar a pakolasrol es az utazas-szervezesrol szolt - de errol mar irtam korabban.

A vonaton tovabbra is meleg van, es a mi reszunket hasznaljak dohanyzonak a jonepek, de amugy minden ok, par oran belul megerkezunk Zhangjiajie-be, amit meg sosem sikerult ugy kimondanom, hogy egy - akar angolul is beszelo - kinai megertsen.

Na ennyi volt Gergo postja. :)

A kajahoz meg hozzatennem, hogy szerintem szecsuani marhat ettunk, legalabbis a fuszerezesbol erre kovetkeztettem, mert csak annyi eszkoz volt a kezunkben a kaja kivalasztasanal, hogy homalyos kepeket lattunk az etlapon. De nagyon jo volt egyebkent, megprobalok majd otthon is csinalni. Azert az nagy mak, hogy ilyen jol birja a pocakunk a brutal csipos dolgokat es meg szeretjuk is oket.

Az meg tokre nem igaz, hogy Kinaban a kaja teljesen mas mint otthon, jo egy resze persze - peldaul otthon nem arulnak minden utcasarkon fott disznoorrot - de amugy kb 50 szazalekban tok ugyanaz. Nem hasznalnak annyi etkezesi kemenyitot, de otthon a jobb kinai ettermekben mar szinte alig lehet kapni takony-szeru szoszos husikat.
 

Csengdurol sok jot hallottunk, tobbek kozott azt, hogy ahhoz kepest, hogy nagyvaros (5 millioan lakjak), tok nyugis es a klima is elviselheto. Ez utobbival teljesen egyetertunk, elso nap nem ment 25 fok fole a homerseklet, ami a pekingi 30 fok utan igen jolesett, plusz a levego is sokkal tisztabb itt. De azt, hogy ez egy nyugis hely, nem tudom honnan szedtek. A kozlekedesben ehhez kepest Peking teljesen le van maradva. Az utcakon tobb szaz motoros, biciklis, gyalogos probal meg atjutni a zebrakon, zold lampakon egyszerre, bar azt a harmadik nap Gergovel megallapitottuk, hogy ezek nagyjabol semmilyen funkciot nem toltenek be.

A varosban minden masodik uzlet valamilyen kajalda, a tobbi pedig nagyreszt kisbolt, de van meg fodraszat, ruhabolt, temetkezesi vallalkozo meg teabolt is.
Elso nap delutan erkeztunk, setaltunk egy nagyot a varosban, van egy eleg nagy bevasarloutca resz, ahol szinte minden ruhauzlet megtalalhato (h&m is:)).

Masnap reggel jo koran keltunk, hogy nyitasra odaerjunk a pandanevelo kozpontba, mert fel 10-kor kapnak enni a pandamacik es elotte meg viszonylag aktivak, utana elkezdenek enni, ami ki is teszi a napuk ketharmadat, a maradekot alvassal toltik. Eleg jol toljak egyebkent, 6 millio eve elnek a foldon, csak akkor meg husevok voltak, aztan jol beszukult az eletteruk, ezert ugy dontottek inkabb atallnak a bambuszevesre, minthogy kihaljanak. Az egyetlen baj ezzel a valasztassal az, hogy a bambusznak annyira kicsi az energiatartalma, hogy csak akkor tudnak belole eleget fogyasztani (40 kilot), ha egesz nap burkolnak.

Osszesen 6000 panda el meg a foldon, ebbol 65 ezen a pandafarmon es osszesen 1500-an elnek szabadon. Megneheziti a tulelesuket, hogy bar a pandamama 55 szazalekban ikreket szul, csak az egyik bocsot hajlando felnevelni. Persze itt a pandafarmon ezeket a pandabebiket megmentik es felnevelik (apropo Detto, asszem megvan az alom-allas, amin annyit gondolkoztunk), de mivel osszesen 100 grammal szuletnek es kb 3 honapos korukig jarni sem tudnak rendesen, ez rengeteg odafigyelest igenyel.
Es itt szeretnem elmondani, hogy mennyire irigylem a 2-300 kilos pandakat, akik egy 10 dekas pandababat szulnek, mig mi az 50-60 kilonkkal egy 3 kilosat (aranyosan 150-szer nagyobbat baszki).
Na de a lenyeg, hogy lattunk egy csomo pandat nagyon kozelrol, es ha nem jarna erte halalbuntetes tuti, hogy valahogy szereztunk volna egyet, hogy innentol kezdve soha ne legyunk panda nelkul. Foleg az volt nagyon cuki, amikor ket kis pandabocs birkozott egymassal, bar az sem volt rossz, amikor harom meg kisebbol az egyik aludt, a masik ketto meg felvaltva ment oda hozza, hogy megprobalja felebreszteni (nem sikerult nekik).

A szallodank itt is tok rendben volt, a reggeli mar nnyira nem volt tokeletes, az a legbosszantobb, hogy pont azok a dolgok voltak vegul edesek, amik jo lett volna ha inkabb sosak es forditva. Az meg egyaltalan nem igaz, hogy a kinaiak azert nem koverek, mert rizst esznek es az meg nem hizlal. Rizst csak kiegeszitonek esznek, nagyreszt tesztat zabalnak egesz nap, amit raadasul meg kisutnek olajban, vagy csak jol megforgatjak benne. Meg a legkisebb kinai kislany is annyit burkol reggelire amennyi nekunk eleg lenne egesz napra. Raadasul minden edesseget ugy esznek es uditot ugy isznak, hogy a sok cukortol teljesen ehetetlen/ihatatlan legyen (szamomra, Gergonek nagyon bejott).

Egyik este a szallasunkon iszonyat hangzavarra lettunk figyelmesek es mivel pont ugyis le akartam menni a recepciora, mert nem fogadta el a passwordot az ipod, gondoltam megnezem mi az isten tortenik. Hat az, hogy egy olyan 10 fos kinai tarsasag fotozta egymast illetve sajat magat kulonbozo pozokban es kombinaciokban. X Z-vel, aztan Y-nal, aztan ok harman egyutt, aztan Y Z-vel, aztan beszallt meg W is, es igy tovabb (Tardi biztos ket masodperc alatt ki tudna szamolni a lehetseges felallasok szamat). Vegul bevontak kulfoldieket is, ugyhogy gyorsan elsomfordaltam, annyira nem volt fontos az a net.

Csengdutol 140 kilometerre egy szigeten talalhato Dafo, a vilag legnagyobb buddhaja. Ugy dontottunk abszolvaljuk mi ezt egyedul is, hogy odatalalunk, bemegyunk, aztan hazajovunk es vegul egy kis kalandozas utan sikerult is. Nem hangzik ez durvanak, de amikor az ember egy olyan varosban van ahol minden csak kinaiul van kiirva es nagyjabol senki nem beszel angolul (Pekingben el voltunk kenyeztetve ebbol a szempontbol), azert eleg nagy kihivas. Ha Gergo nem toltotte volna le az angol nyelvu lonely planetet a kindle-unkre, amiben a nevezetessegek es utcanevek kinai betukkel is le vannak irva (koszi erte sracok!), akkor nem sok eselyunk lett volna ra.

Busszal kellett menni ket orat, ahol abszolut sztarok voltunk. Valamennyire mar megszoktuk egyebkent, hogy erdekessegek vagyunk, meg hogy szeretnek minket lefenykepezni, esetleg velunk egyutt egy fotot csinalni, de itt a buszon egyszeruen nem tudtak betelni velunk, ugyhogy ezzel az ut fele el is ment.
A varosban meg at kellett szallni egy helyi bkv buszra, ami ugy allt meg, hogy a buszsofor bekiabalta az eppen kovetkezo megallo nevet es ha valaki le akart szallni eluvoltotte magat.
Dafo buddha eleg jopofa volt, tenyleg hatalmas, egy hajfurtje korulbelul akkora volt, mint en. Rengeteg kinai turista volt ra meg kivancsi, ugyhogy jo sokat alltunk sorba azert, hogy a szelen lesetalhassunk. Ezalatt volt eleg idonk megfigyelni a sorbanallokat es rajottem, hogy miert olyan fontos nekik, hogy minden ronda es jelentektelen hatter elott lefotozzak egymast: iszonyu nagy dolog nekik ez, hogy eljutnak ilyen helyekre. A belepok mindenhova nagyon dragak, meg a mi szemszogunkbol is (Dafo peldaul 90 juanba, kb 2700 forintba kerult), ehhez kepest nekik ez egy kisebb vagyon. Foleg ha azt nezzuk, hogy napi 10 juanert bosegesen jol lehet egesz napra lakni. Az utazas sem olcso, egy iranyba a buszjegy 46 juan volt.

Csengduban meg az volt a jo, hogy voltak benne kiulos teazok, ahol bambuszszekekben lehetett ucsorogni akar egesz nap, 5 juan volt egy tea, amit azonnal ujratoltottek, amint egy kicsit is leivott belole az ember.
Most vegul kicsit fajo szivvel, hogy itt kell hagynunk Csengdut tovabballunk Yichangba, ahol a hatalmas gat van, na meg a Jangce.

A masodik napon tobb egymastol viszonylag messze levo dolgot is meg akartunk nezni, ezert ugy dontottunk, hogy biciklit berelunk es azzal jarjuk be a varost. A szallodahoz tok kozel volt egy biciklibolt, ahol 30 juanert (kb 900 forint) adtak is bicikliket, Gergoen meg valto is volt. Eltekertunk az allatkertbe, ahol lattunk pandakat es hat az van, hogy tenyleg iszonyu cukik, Csengduban meg picikek is lesznek.
Innen attekertunk a madarfeszek stadionhoz, ami a sok nezelodessel, fenykepezessel, kajalassal egyutt ket es fel ora volt. Hutongokon keresztul mentunk direkt - ezek kis sikatorok, amikben sok minilakas van, altalaban wc nelkul, ugyhogy a varos tele van nyilvanos wc-kkel, ahova ki tudnak jarni. Mondjuk hasznalhatnak egy kicsit gyakrabban, a mar jarni tudo kisgyerekekre peldaul direkt olyan nadragot adnak, aminek csak ket szara van es kozepen ki van vagva, hogy egyszeruen menjen a dolog. Elso kapcsolodo elmenyunk a metroban volt, ahol egy kisgyereknek pisilnie kellett, ugyhogy az anyukaja felemelte es meg arra sem veve a faradsagot, hogy elvigye mondjuk a falig, a metroallomas kellos kozepere pisiltette.

Biciklizni Pekingben egy elmeny volt. De tenyleg, tulelesi szempontbol a balatonkoruli ketnapos tura sehol nincs. Bicout ugyan mindenhol van - egy minimum egysavnyi resz el van kulonitve az autoktol, de itt mennek a motorok, sokszor gyalogosok es mivel az autok is befernek, neha ok is. A kresz szabalyok szerint itt a jobbra kanyarodo auto atmehet a piroson es ugy tunt, hogy a biciklisnek/gyalogosnak semmilyen kozlekedesi helyzetben nincs elsobbsege. A piros lampan siman at lehet menni, ha csak az egyenesen halado autoknak van piros, ezenkivul nincs semmilyen szabaly, szembol, oldalrol, hatulrol barmilyen jarmu erkezhet, az a szerencse, hogy amikor mar kozel vannak, a szituaciotol fuggetlenul dudalnak egyet. Ezt egyebkent hasznos tudni, en az elso nappon kicsit a szivemre vettem a sok ramdudalast, de asszem ott inkabb az lenne a serto, ha nem dudalnanak az emberre.
A legparabb szitu az volt, amikor 8 darab 5 savos ut talalkozott, nekunk persze balra kellett kanyarodnunk es az ut egyik oldalan csak egy zebra volt lampa nelkul, aminek nyilvan nincs elsobbsege Pekingben.

Ami miatt kicsit kikeszultem a bicozastol, az a szmog. Nap vegere mar ugy fajt a tudom (bar asszem az nem is tud fajni, mindenesetre olyan volt), mint amikor kiskoromban az egesz napot a vizben toltottem es estere nem tudtam mely levegot venni anelkul, hogy kohognek. Az egyetlen dolog amirol most azt gondolom, hogy nem tudnek megszokni, az a mindenhol terjengo szag. Pesten is vannak szagok: cigi, kocsma, csatornaszag, de ez sokkal elobb buz, ami emiatt sokkal orrfacsarobb. Persze lehet, hogy csak nekunk, mert nem vagyunk hozzaszokva.

Jopofa dolgok ezek a hutongok egyebkent, ha itt szulettem volna biztos nagyon szeretnek ilyenben lakni, tok nagy kozossegi elmeny, lattunk mah-jongozo noket, kartyazo ferfiakat, madarait furdeto embert, hajvagast, szunyalast, vagy csak sima punnyadast.
Az elmult evtizedekben a hutongok 70 szazalekat felszamoltak es felhokarcolo lakotelepekre koltoztettek az itt elo embereket, nem csodalnam, ha kicsit morcosak lennenek ezert.

Ezen a napon csak kis utcai kajaldakban ettunk, eloszor csak en voltam ehes, de vegul az egy adag kaja boven eleg volt kettonknek, 7 juanert (210 forint). Este gozolt tekercseket ettunk szinten ennyiert,10 darabot. Nekem eddig a kacsa utan ez a kedvencem.

A harmadik napon mentunk megnezni a Nagy Falat. Filoztunk sokaig melyik legyen, a turistasabb felvonos, de olcsobb valtozat vagy a 3 oras maszos - vegul ezutobbi mellett dontottunk. Van egy nagyon nepszeru es trendi hostel tolunk nem messze, itt lehetett erre az utra jelentkezni, ugyhogy egy kisbusznyi francia, angol, amerikai, talan sved, stb. turistaval egyutt nekivagtunk az egesz napos turanak. Ket es fel ora volt az ut oda es ugyanennyi vissza. Ugy tunik sokakat visszariaszt a sok maszas, mert szinte a mi csapatunk volt az egesz falon, csak ritkan jottek szembe mas turistak es annyira nem is volt faraszto, ugyhogy nagyon orultunk, hogy ezt valasztottuk. Durva egy dolog ez a fal, mi egy 6 kilometeres szakaszt jartunk be 3 ora alatt, az egesz fal meg valami 6500 kilometer hosszu, amit tenyleg akkor lehetett igazan aterezni, amikor a 3 ora lepcson fel, lepcson le utan mondta ezt a turavezeto lany. Szoval elegge le voltunk nyugozve, gyonyoru hegyek es a vonulatokat kovetve egy tobb meter szeles fal fenseges latvany. Az meg mar magaban is iszonyu vicces, hogy koveti a hegy vonalat, ma mar feltoltenek egyenesre es ugy epitenenek oda barmit is.

Most epp repulon vagyunk egyebkent es a turbulencia elkezdte dobalni a gepet, amin a korulottem tok nyugodtan alvo kinaiak latvanya enyhit egy kicsit. Meg probalok arra is gondolni, amit meg Eszter meselt egyszer, hogy oket hogy dobalta a gep fel es le es ok is tuleltek. Amugy nem felek a repulestol. Najo, de.

Meg a szallodarol par szot: gyonyoruszep volt egy nem olyan gyonyoruszep helyen, a szoba tagas volt es piszokjol felszerelt, ingyenes minibarral. A konnektorba kb otfele csatlakozot lehetett volna bedugni, volt hajszarito, vizforralo, tea, kave, naponta ketszer takaritottak, reggelre egy angol nyelvu napilap logott a kilincsen, delutan 6kor pedig hoztak egy kis sutit a masnapi idojaras-jelentessel. Mindenki beszelt a szallodaban nagyon jol angolul es nagyon kedvesek voltak, a srac akivel beszelgettunk meg azt is tudta, hogy Magyarorszag a kozelmultban hitelt vett fel Kinatol.
A reggeli is fasza volt, pedig sok helyen irtak, hogy ehetetlen, de meg haromfele felvagott es (ugyan picit edes) kenyer is volt.

A gyomrunkat meg elso nap probara tettuk, reggel fel 10kor toltunk egy hatalmas adag levest, ami este 6ig ki is tartott, vettunk utcai arustol gyumolcsot, amit a helyszinen meg is ettunk, fagyit, amit az a gyanunk nem asvanyvizbol keszitettek (1 juan - 30 forint volt). Aztan en elfelejtettem, hogy meg fogat se kene csapvizzel mosni (ezt azota is modszeresen, egyszer jutott eddig eszembe), ugyhogy a nap vegen ugy voltunk vele, hogy ha ezt tuleljuk gyomorproblemak nelkul, akkor mindent. Tuleltuk. A biztonsag kedveert vittunk egy fel liter eskuvorol maradt szarvasi 50 szazalekos palinkat, abbol iszunk estenkent egy-egy kupicaval.

Na most megyek imadkozni egyet, hogy epsegben foldet erjunk.

(kozben megerkeztunk es ezuton is koszonom Moninak, hogy megitta helyettem a 20000. kavet!:))

Gergo csak remelte, hogy csak az utikonyvunk elavult es igazabol egy hipergyors vasuttal jutunk be a varosba es bar a neve ez volt, de sajnos nem. Reggel fel 7kor szallt le a repcsink es 9 korul ertunk a szallashoz, de mivel a szobank csak 3ra keszult el azt gondoltuk setalunk egyet, keresunk egy eldugott parkot es ejtozunk egy kicsit. Namost lehet, hogy Pekingben 22 millio kinai lakik, de hogy meg legalabb ketszer ennyi turistakent lepi el a varost az is biztos. Altalaban csoportosan kozlekednek es esernyo van a kezukben, ami persze napernyokent funkcional.

Nagyon viccesen hasznaljak, ha lemennek az aluljaroba osszecsukjak es addig nem mennek fel, ameddig ki nem nyilt ujra, mintha legalabbis dezsabol omlene az eso. Nem egy rossz latvany tobb tizezer esernyos kinai tuzo napsutesben. Ok az utcat mintegy masodik otthonuknak tekintik: ha megeheznek leulnek enni, ha almosak lefekszenek aludni, ha pisilniuk kell pisilnek. Igyekeztunk felvenni a ritmust - a pisilesen kivul - ugyhogy egy parkban az utolso szabad padra lecsapva szunditottunk egyet. Neha fel-fel ebredtunk a labunkban megbotlo kinaiaktol, de igy is jolesett. Nagyon szerettem volna megnezni a szembejovo vasutmuzeumot, ugyhogy hosszas konyorges utan Gergo vegul beadta a derekat es bementunk a 3 emeletes 18 fokra lehutott epuletbe, ahol volt szimulacio, 3D/-s vetites, meg minden ami kell. Metroztunk is, amit miutan kellokepp felkeszultunk lelkileg siman abszolvaltunk. Mondjuk az lehet, hogy soha nem fogom megerteni, hogy az ajtohoz legkozelebb allo, de leszallni egyaltalan nem kivano kinaiak miert esnek szivesebben majdnem hanyatt, minthogy egy pillanatra kilepjenek, hogy masok ki tudjanak szallni. Este elmentunk egy helyre vacsorazni, amit a varos legjobb ettermenek valasztottak es ha pekingi kacsa, akkor csakis itt. Es mennyire igazuk volt. Annyira nepszeru az etterem, hogy 40 percet kellett varni egy asztalra, de ez tokre nem volt para, mert egy uvegfalon keresztul lehetett nezni, ahogy a kacsak oriasi mennyisegben keszulnek. Orakig tudtam volna nezni (Gergo nem).

Az a lenyege ennek a kajanak, hogy a Peking kozeleben nevelt szeri tem olyan masfel kilos kacsak boreala levegot fujnak, ettol elvalik a husatol, igy a forro kemenceben valo sutes kozben ropogos lesz a bore. Miutan megvolt a levego fujkalas 3 napig erlel,ik oket mezes, ecetes pacban. Kb. Egy ora sutes utan meg megporkolik picit a langon, kifolyatjak belole a felesleges zsirt es mar mehet is a vendeg ele. Minden kacsahoz jar egy szakacs, aki szakszeruen felszeleteli a madarat, ami azt jelenti, hogy csakis a bore egy reszet es a bor alatti 1-2 mm-t, a tobbi husi megy a kukaba. A fo resze a dolognak az agyveloje - semmi kulonos, leginkabb a libamajhoz hasonlit, de az finomabb - es a ropogos szarnya.

A bor reszet cukorba martva kellett volna enni, de ez egyikunknek sem jott be annyira, ugyhogy inkabb beletettuk ezt is a mini palacsintaba es feltekerve ettuk. Annyira kulonlegesen finom kaja volt ez, hogy bar nem volt olcso - bar leginkabb Pekinghez kepest - muszaj volt ma is ott ennunk, vegulis ki tudja mikor lesz alkalmunk megint ilyen finomat enni.

Pentek este 10kor megerkeztunk Helsinkibe. A szallasunk a kozpontban volt, ugyhogy odafele menet atvonszoltuk a borondeinket a bulizo fiatalok tomegen es el is hataroztuk, hogy amint letettuk oket belevetjuk magunkat a helsinki ejszakaba. Egy full dizajnos, ujonnan berendezett szobat kaptunk a szallodaban, ami meg kiserleti stadiumban van, ugyhogy ertekelnunk kellett egy csomo szempontbol.

Fel 12 korul ertunk le, amikorra a finn fiatalsag nagy resze mar annyira szetcsapta magat, mint mikor mi elkezdtunk komolyabban inni gimi elejen es fogalmunk nem volt hol a hatar. Nagyon vicces volt kivulrol nezni ezt. Vegul fel 2ig birtuk, meg ugye egyetlen napunk volt, hogy megnezzuk a varost. Amit egyebkent sikerult is, Helsinki nem az a hely, ahova erdemes hetekre elutazni. Nagyon vegyes benyomasunk volt rola, gyakorlatilag az osszes europai varos eszunkbe jutott amig maszkaltunk benne, de asszem budapest, belgrad es becs keverekenek mondanam igazan.

Az ultrabrutalul boseges reggeli utan leszallitottunk egy csomagot itt elo Exkollega Gabinak, megneztuk a kikotot, hajokaztunk egyet, setaltunk egy obol korul, ettunk renszarvashusis gyrost (kurvafinom volt), bementunk egy h&m-be, ahol lakberendezesi cuccokat arulnak (!!!), aztan mennunk is kellett. De tenyleg eleg volt ez ahhoz, hogy atjojjon a varos, ahol mindossze felmillioan laknak. Ez Kinaban max. egy falunak szamit. Ja, es ebben az orszagban mind az 5 millio finn kepes lenne egy idoben szaunazni, mert 3 millio szauna van. Remelem egyszer kiprobaljak.

(ez a kedvenc képem :P -Jani-)

Hát igen, asszem egy picit már néha izgulok.:) Holnapután 18:50-kor felszállunk a repcsire (Zsófi kivisz szerencsére) és elindulunk Helsinkibe, ahol alszunk egyet és szombaton továbbrepülünk Kínába. Ahol, mint kint élő, vagy kint élő rokonokkal rendelkező kedves ismerőseinktől megtudtuk: nem isznak kávét, DE van Sturbucks és a Mekiben is lehet kapni, van egy hely, ahol szendvicset is árulnak, ha már nagyon nem bírjuk kenyér nélkül (a 7eleven), kurvameleg van és néha esik is, bár éjszaka eléggé lehűl a levegő, de kabátot azért ne vigyünk, tejet isznak, sőt, lehet kapni mindenféle ízben (alma, kókusz,stb.), ha a piacon ők 500-at mondanak mi mondjunk erre 50-et és 100 fölé semmiképpse menjünk. Tényleg, azt még mindenképp meg kell kérdezzem csokit fogyasztanak-e, vagy vinnünk kell három hétre valót.

Mindenesetre úgy döntöttünk nem bízzuk a véletlenre és elvisszük a Zsófinak karácsonyi ajándékként adott elektromos kotyogós kávéfőzőt, meg hozzá kávét. Megőrülnék, ha 3 hétig nem ihatnék finom kávét! Ezért inkább cipelem.

Egyébként megvan a vízum, megkaptuk az összes oltást, a sarkon lévő patika már egy hete belőlem él, vettünk füldugót, Gergőnek 70 literes túrazsákot, övtáskát (ezt is neki), minire összehajtható törülközőket, túraszandált (lizard), felfújható párnácskákat utazáshoz, és még kell venni naptejet meg valami napozás utáni krémet.

Azt is kigondoltuk már, hogy nem viszünk sok cuccot, hogy férjen még a bőröndbe ezaz, amit kint vásárolunk majd. Ezért aztán csak 6 pólót viszek, 1 rövid- és 1 hosszúnadrágot, 1 szoknyát, 7 bugyit és 5 darab zoknit. Ja és hát igen. Futócuccot is viszünk, mert: zárt cipőből mégiscsak kéne kettő, hátha az egyikkel valami olyan történik, ami miatt nem lehet többet felvenni és hát még egy plusz futónadrág és futópóló már nem dob olyan sokat a csomagon... Jó, ezt lehet, hogy még megbánjuk, mert a 30  fokban egyszer sem lesz kedvünk elmenni futni, dehát ne ezen múljon. (Nem?)

Na, beszereztük Anyutól a szükséges iPad-et, úgyhogy semmi nem állhatja majd útját a kinti blogolásnak, juhéj. Alakul a program is, megvettük a repjegyet Csengduba és kinéztünk pár helyet amit mindenképp meg akarunk nézni - lesz benne sok-sok pandamaci, valami kurvanagy gát (ezt könnyen kitalálhatjátok melyikünk szeretné megnézni), lebegő hegyek, Li folyón evezés, Yanghuo környékén biciklitúrázás és pár nap (elvileg-) nyugis vidékre kirándulás. Meg indokolatlanul sok vonatozás, még így is, hogy az út nagyobb részét repülővel tesszük meg, sokat fogunk szívni vonatokon. Főleg, hogy a kínai vasút még az itthoninál is lassabb, 500 km-t 10-12 óra alatt tesz meg. Bár asszem itthon is valami ilyesmi az átlag. Mindenesetre kb. 2500-3000 km vonatút áll előttünk, ami 50-60 óra vonatozást jelent. Majd igyekszünk éjszakára időzíteni hogy kipróbáljuk milyen is az, amikor 4 kínaival kell osztozni az emeletes ágyakon.

Sokan kérdezitek, hogy szervezett útra megyünk-e vagy sem, le vannak-e foglalva a szállások, stb. úgyhogy megírom inkább ide. Pekingben foglaltunk szállást (itt 3 éjszakát töltünk, mert azt mondták elég ennyi idő megnézni a várost) és ugye Hongkongban is van hol laknunk (erről kicsit később). Az is valószínű, hogy Pekingből Csengduba repülünk, mert ez nagy táv ahhoz, hogy végigvonatozzuk, a repcsi viszont 3 óra alatt ott van, de egyelőre a maradék időre még nincs semmi biztos pontunk. Úgy döntöttünk, hogy nem tervezzük meg pontosan az utat, hanem hagyjuk magunkat sodródni az árral. :D Ami azt jelenti, hogy kinézünk előre helyeket, de ha valahol jól érezzük magunkat maradunk, ha nem továbbállunk, szállást előre nem foglalunk le. Az biztos, hogy végül Hongkongban fogunk kikötni, mert onnan indul haza a repülő, ami augusztus 20-án kora reggel landol Budapesten.

A Hongkongi szállásról pedig: most kaptam egy e-mailt az ott élő ismerőstől amiben megtudtuk, hogy medence és konditerem is található a ház 7. emeletén. Mi a 19-en fogunk lakni, de ne aggódjatok, kapunk a lifthez kártyát (még szerencse). :)))

Folyamatos és kitartó próbálkozásaink után, hogy elérjük őket telefonon úgy döntöttünk személyesen látogatjuk meg (én) a Nagykövetséget, hátha. (Természetesen a kint töltött időt lecsúsztatom.) Egy mindössze 4 oldalas nyomtatvány kitöltése (Gergő) és egy megint igen jól sikerült Kálvin téri igazolványkép után eltekertem a Benczúr utcába (ami egyébként a város egyik legszebb és leghűvösebb utcája, mostmár biztos). Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember vágyik idén nyáron Kínába, azt meg végképp nem, hogy két ismerős arcot is találok köztük. Háromnegyedórás sorban állás után következtem, amikoris a bácsi egy pillanat alatt az általa gondosan kivágott fényképemet hozzátűzte Gergő adatlapjához. Feltett még egy-két kérdést angolul, amire megszeppenten próbáltam válaszolni, kitöltött egy csekket 24ezer Forintról, ezt odaadta, az útleveleinket pedig szépen begumizta befőttesgumival. Ezután úgy nézett, mint aki azt akarja mondani, viszlát. Vettem a lapot, így aztán eloldalogtam, jövőhét csütörtökön minden kiderül.

Tegnap viszont kaptunk egy igen jó hírt, Saci (Gergő anyukája) egyik ismerőse Hongkong-ban él és mivel az egész nyarat itthon tölti a családjával felajánlotta, hogy átadja a kulcsot a belvárosban lévő lakásához, amivel megspóroljuk a 3 napos szállás díját Hongkongban, amit még így, hogy lejjebb mentek az árak a Japán katasztrófa miatt sem mondanék olcsónak. Juppiii

Mához képest pontosan három hétre indulunk Gergővel Kínába ezért hoztam létre ezt a blogot. Rengeteg elintézni való van még addig és mostani legfőbb problémánk, hogy a Kínai követség baszik felvenni a telefont, hogy vízumot tudjunk szerezni. Ejj.