Csengdurol sok jot hallottunk, tobbek kozott azt, hogy ahhoz kepest, hogy nagyvaros (5 millioan lakjak), tok nyugis es a klima is elviselheto. Ez utobbival teljesen egyetertunk, elso nap nem ment 25 fok fole a homerseklet, ami a pekingi 30 fok utan igen jolesett, plusz a levego is sokkal tisztabb itt. De azt, hogy ez egy nyugis hely, nem tudom honnan szedtek. A kozlekedesben ehhez kepest Peking teljesen le van maradva. Az utcakon tobb szaz motoros, biciklis, gyalogos probal meg atjutni a zebrakon, zold lampakon egyszerre, bar azt a harmadik nap Gergovel megallapitottuk, hogy ezek nagyjabol semmilyen funkciot nem toltenek be.

A varosban minden masodik uzlet valamilyen kajalda, a tobbi pedig nagyreszt kisbolt, de van meg fodraszat, ruhabolt, temetkezesi vallalkozo meg teabolt is.
Elso nap delutan erkeztunk, setaltunk egy nagyot a varosban, van egy eleg nagy bevasarloutca resz, ahol szinte minden ruhauzlet megtalalhato (h&m is:)).

Masnap reggel jo koran keltunk, hogy nyitasra odaerjunk a pandanevelo kozpontba, mert fel 10-kor kapnak enni a pandamacik es elotte meg viszonylag aktivak, utana elkezdenek enni, ami ki is teszi a napuk ketharmadat, a maradekot alvassal toltik. Eleg jol toljak egyebkent, 6 millio eve elnek a foldon, csak akkor meg husevok voltak, aztan jol beszukult az eletteruk, ezert ugy dontottek inkabb atallnak a bambuszevesre, minthogy kihaljanak. Az egyetlen baj ezzel a valasztassal az, hogy a bambusznak annyira kicsi az energiatartalma, hogy csak akkor tudnak belole eleget fogyasztani (40 kilot), ha egesz nap burkolnak.

Osszesen 6000 panda el meg a foldon, ebbol 65 ezen a pandafarmon es osszesen 1500-an elnek szabadon. Megneheziti a tulelesuket, hogy bar a pandamama 55 szazalekban ikreket szul, csak az egyik bocsot hajlando felnevelni. Persze itt a pandafarmon ezeket a pandabebiket megmentik es felnevelik (apropo Detto, asszem megvan az alom-allas, amin annyit gondolkoztunk), de mivel osszesen 100 grammal szuletnek es kb 3 honapos korukig jarni sem tudnak rendesen, ez rengeteg odafigyelest igenyel.
Es itt szeretnem elmondani, hogy mennyire irigylem a 2-300 kilos pandakat, akik egy 10 dekas pandababat szulnek, mig mi az 50-60 kilonkkal egy 3 kilosat (aranyosan 150-szer nagyobbat baszki).
Na de a lenyeg, hogy lattunk egy csomo pandat nagyon kozelrol, es ha nem jarna erte halalbuntetes tuti, hogy valahogy szereztunk volna egyet, hogy innentol kezdve soha ne legyunk panda nelkul. Foleg az volt nagyon cuki, amikor ket kis pandabocs birkozott egymassal, bar az sem volt rossz, amikor harom meg kisebbol az egyik aludt, a masik ketto meg felvaltva ment oda hozza, hogy megprobalja felebreszteni (nem sikerult nekik).

A szallodank itt is tok rendben volt, a reggeli mar nnyira nem volt tokeletes, az a legbosszantobb, hogy pont azok a dolgok voltak vegul edesek, amik jo lett volna ha inkabb sosak es forditva. Az meg egyaltalan nem igaz, hogy a kinaiak azert nem koverek, mert rizst esznek es az meg nem hizlal. Rizst csak kiegeszitonek esznek, nagyreszt tesztat zabalnak egesz nap, amit raadasul meg kisutnek olajban, vagy csak jol megforgatjak benne. Meg a legkisebb kinai kislany is annyit burkol reggelire amennyi nekunk eleg lenne egesz napra. Raadasul minden edesseget ugy esznek es uditot ugy isznak, hogy a sok cukortol teljesen ehetetlen/ihatatlan legyen (szamomra, Gergonek nagyon bejott).

Egyik este a szallasunkon iszonyat hangzavarra lettunk figyelmesek es mivel pont ugyis le akartam menni a recepciora, mert nem fogadta el a passwordot az ipod, gondoltam megnezem mi az isten tortenik. Hat az, hogy egy olyan 10 fos kinai tarsasag fotozta egymast illetve sajat magat kulonbozo pozokban es kombinaciokban. X Z-vel, aztan Y-nal, aztan ok harman egyutt, aztan Y Z-vel, aztan beszallt meg W is, es igy tovabb (Tardi biztos ket masodperc alatt ki tudna szamolni a lehetseges felallasok szamat). Vegul bevontak kulfoldieket is, ugyhogy gyorsan elsomfordaltam, annyira nem volt fontos az a net.

Csengdutol 140 kilometerre egy szigeten talalhato Dafo, a vilag legnagyobb buddhaja. Ugy dontottunk abszolvaljuk mi ezt egyedul is, hogy odatalalunk, bemegyunk, aztan hazajovunk es vegul egy kis kalandozas utan sikerult is. Nem hangzik ez durvanak, de amikor az ember egy olyan varosban van ahol minden csak kinaiul van kiirva es nagyjabol senki nem beszel angolul (Pekingben el voltunk kenyeztetve ebbol a szempontbol), azert eleg nagy kihivas. Ha Gergo nem toltotte volna le az angol nyelvu lonely planetet a kindle-unkre, amiben a nevezetessegek es utcanevek kinai betukkel is le vannak irva (koszi erte sracok!), akkor nem sok eselyunk lett volna ra.

Busszal kellett menni ket orat, ahol abszolut sztarok voltunk. Valamennyire mar megszoktuk egyebkent, hogy erdekessegek vagyunk, meg hogy szeretnek minket lefenykepezni, esetleg velunk egyutt egy fotot csinalni, de itt a buszon egyszeruen nem tudtak betelni velunk, ugyhogy ezzel az ut fele el is ment.
A varosban meg at kellett szallni egy helyi bkv buszra, ami ugy allt meg, hogy a buszsofor bekiabalta az eppen kovetkezo megallo nevet es ha valaki le akart szallni eluvoltotte magat.
Dafo buddha eleg jopofa volt, tenyleg hatalmas, egy hajfurtje korulbelul akkora volt, mint en. Rengeteg kinai turista volt ra meg kivancsi, ugyhogy jo sokat alltunk sorba azert, hogy a szelen lesetalhassunk. Ezalatt volt eleg idonk megfigyelni a sorbanallokat es rajottem, hogy miert olyan fontos nekik, hogy minden ronda es jelentektelen hatter elott lefotozzak egymast: iszonyu nagy dolog nekik ez, hogy eljutnak ilyen helyekre. A belepok mindenhova nagyon dragak, meg a mi szemszogunkbol is (Dafo peldaul 90 juanba, kb 2700 forintba kerult), ehhez kepest nekik ez egy kisebb vagyon. Foleg ha azt nezzuk, hogy napi 10 juanert bosegesen jol lehet egesz napra lakni. Az utazas sem olcso, egy iranyba a buszjegy 46 juan volt.

Csengduban meg az volt a jo, hogy voltak benne kiulos teazok, ahol bambuszszekekben lehetett ucsorogni akar egesz nap, 5 juan volt egy tea, amit azonnal ujratoltottek, amint egy kicsit is leivott belole az ember.
Most vegul kicsit fajo szivvel, hogy itt kell hagynunk Csengdut tovabballunk Yichangba, ahol a hatalmas gat van, na meg a Jangce.