Yichangba Gergo kedveert jottunk, o szerette volna nagyon megnezni a gatat, ugyhogy most egy post erejeig atadom neki a szot.

A csengdui szallasunkbol valo elindulas utani idoszakban csomo jo dolog es nehany para tortent velunk.
Azzal kezdodott, hogy amikor probaltunk becsekkolni a csengdui repteren, Editnek feltunt, hogy nincs nalunk a kishatizsak, ami eleg para, mert abban volt a kolcsonkapott Ipad meg a kindle is... Oriasi panikba estunk, de az egyertelmunek tunt, hogy a taxiban felejthettuk. Edit azonnal hivta a szallasunkat, akik a taxit rendeltek nekunk, en pedig probaltam hivni a taxitarsasagot, meg minden beerkezo taxistol megkerdeztem, hogy tud-e angolul, de nem meglepo modon egyik uton sem jutottam angol szohoz. Edit viszont elerte a szallast, akik nagy nehezen megertettek a problemat es intezkedtek is. A repteri informaciosok kozremukodesevel sikerult kideriteni, hogy a taxink az erkezesi oldalon all sorba utasokra varvan, es meg nem ment el. Edit lerohant, es vegul sikerult megtalalni a taxist es benne a taskat is - es bar csak korulbelul 10 percig nem volt meg a taska, az adrenalin hatasa csak sokara mult el.

Yichangrol azt irtak az utikonyvek, hogy nincs semmi latnivalo, csak innen indulnak hajokirandulasok a Harom Szorosba, de ha nem muszaj, akkor nem erdemes ott meg megszallni sem. A repterrol jovet atutaztunk rajta, es ugyan lehet, hogy latnivalok nincsenek, de egyreszt nekunk minden uj itt, masreszt meg ott van a Jangce partjan, a parton vegig tok szep parkok vannak, es az altalunk latott reszek nem tuntek olyan szegenynek sem.

A szalloda pedig fantasztikus volt, egy nagy multilanc tagja, rengetegen beszeltek angolul, a szoba pedig nagyon fasza volt: a nagyszobat es a kadat (ilyen se volt eddig) csak egy uvegfal valasztotta el egymastol, es amugy is fullos felszereltseg jellemezte a szobankat. Emellett fasza konditerem es uszoda is volt, mindketto kilatassal a Jangcera, Edit utolso nap futott is egyet a konditeremben.

Miutan kiorultuk magunkat, lementunk a recepciora, ahol lefoglaltuk a masnapi turat es megprobaltuk elintezni a vonatjegyet a kovetkezo allomasunkra. Kiderult persze, hogy a vonatjegy elfogyott, es mas lehetoseg nincs odajutni, csak az, ha allojegyet veszunk, amit viszont nem ajanlanak. Miutan vegiggondoltuk a dolgot, vegul az allojegy mellett dontottunk, ugyhogy jelen pillanatban itt ulunk a vonaton 37 fokban az egyik ajto melletti 1 negyzetmeteres teruleten a cuccainkon, de ahhoz kepest, hogy akar allhatnank is ot oran keresztul, elegedettek vagyunk a sorsunkkal.

Okulva a tapasztalatokbol, megprobaltuk az ut hatralevo reszere meg nyitva maradt kerdeseket lezarni. Kiderult, hogy az altalunk kinezett 7 oras buszut nincs, viszont helyettesitheto egy 11 ora vonat+5 ora busz komboval, harom atszallassal. Ugyhogy az adott allomas helyett inkabb tobbet maradunk az elozon. A hongkongba tervezett ejszakai vonatunkra sem volt mar jegy, ahogyan a helyettesitesere kinezett repulon sem. Vegul ma reggel egy masik repulot sikerult foglalni, amihez majd meg szallast is kell neznunk, de az nem lesz gond, igy mar csak egy vonatjegy beszerzese kerdeses, de azon is dolgozunk.

Ennyi volt a para resze, a kirandulas viszont nagyon fasza volt. A Harom Szoros kozul az elson hajoztunk keresztul, es gyonyoru volt, olyasmi, mint a Dunakanyar, csak sokkal nagyobbak a hegyek meg a folyo, es 30 km hosszu. A szoros elott egy regebbi, kisebb gaton kellett atjutni, meg egyikunk sem zsilipelt, ugyhogy nagy elmeny volt, ahogy bezarult mogottunk a hatalmas kapu, maj egy perc alatt tizenot metert emelkedett a vizszint, a hajonkkal egyutt. A hajon volt eddig a legdurvabb "sztarsag" szempontjabol, sokan jottek oda gyakorolni az angoltudasukat es kb nyolcszor kertek meg minket egy kozos fotora. Ez az egesz kicsit olyan volt nekem, mint az eskuvon: mindig a figyelem kozeppontjaban voltunk es mindenki mosolygott rank. Volt egy egyetemista srac, aki raadasul mindig elmondta angolul a fontosabb dolgokat, mert az idegenvezeto persze csak kinaiul beszelt, nagyon jofej volt.

A kirandulas masodik resze volt az, amiert Yichangba jottunk: a Harom Szoros gat (a vilag legnagyobb gatja, sajnos nem magassagra, "csak" hosszra, tobb, mint ket kilometer) megtekintese. Jo alaposan megtekintettuk, osszesen haromszor allt meg a buszunk kulonbozo helyszineken, ahonnan gyonyorkodni lehetett ebben a betonmonstrumban. Ennek az egesz projektnek nagyon ellentmondasos a megitelese, mert tobb szaz kilometeren visszaduzzasztotta a folyot, ami sok helyen akar 100 metert is meghalado vizszintemelkedessel jart, aminek a kovetkezmenyei millios nagysagrendu kitelepitesek es falvak, varosok eltunese voltak. Ezen felul allitolag a kornyeken sokkal tobb eso esik a duzzasztas ota. Ezt a reszet azonban sehol nem nagyon kommunikaltak, es ugy tunt, hogy az embereket sem ez a resze erdekli. Inkabb az, hogy ezzel a projekttel megvalosult a Jangce legveszelyesebb szakaszanak tobb szaz eve tervezett megzabolazasa, valamint letrejott egy akkora kapacitasu megujulo energiat termelo eromu, ami kb. pont ketszer akkora, mint az egesz magyar villamosenergia-rendszer. Szoval az latszott, hogy nagyon buszkek arra, hogy ezt sikerult megvalositaniuk. Szamomra egyebkent ez a vizeromu-kerdes sosem volt egyertelmu, nem sikerult meg ebben dulore jutnom magammal, de az biztos, hogy a gat latvanya lenyugozo volt.

Sajnos a kirandulas vegen nem sikerult visszavinniuk a hotelhez, ezert buszoznunk kellett, es abba a szegyenbe estem, hogy elnavigaltam magunkat (mentsegeim: kinai betus terkep, kovethetetlen iranyu, az oda es a visszautat nem ugyanott megtevo korjaratok), de vegul egy ora alatt hazajutottunk.
A szalloda mellett volt egy plaza, kb feleakkora, mint az Arena, aminek az egyik szintjen csak kajaldak voltak es egy csomo etterem elott meg igy is varakoztak az emberek. Itt ettunk iszonyat csipos, de annal finomabb dolgokat.
A mai nap pedig mar a pakolasrol es az utazas-szervezesrol szolt - de errol mar irtam korabban.

A vonaton tovabbra is meleg van, es a mi reszunket hasznaljak dohanyzonak a jonepek, de amugy minden ok, par oran belul megerkezunk Zhangjiajie-be, amit meg sosem sikerult ugy kimondanom, hogy egy - akar angolul is beszelo - kinai megertsen.

Na ennyi volt Gergo postja. :)

A kajahoz meg hozzatennem, hogy szerintem szecsuani marhat ettunk, legalabbis a fuszerezesbol erre kovetkeztettem, mert csak annyi eszkoz volt a kezunkben a kaja kivalasztasanal, hogy homalyos kepeket lattunk az etlapon. De nagyon jo volt egyebkent, megprobalok majd otthon is csinalni. Azert az nagy mak, hogy ilyen jol birja a pocakunk a brutal csipos dolgokat es meg szeretjuk is oket.

Az meg tokre nem igaz, hogy Kinaban a kaja teljesen mas mint otthon, jo egy resze persze - peldaul otthon nem arulnak minden utcasarkon fott disznoorrot - de amugy kb 50 szazalekban tok ugyanaz. Nem hasznalnak annyi etkezesi kemenyitot, de otthon a jobb kinai ettermekben mar szinte alig lehet kapni takony-szeru szoszos husikat.