Folyamatos és kitartó próbálkozásaink után, hogy elérjük őket telefonon úgy döntöttünk személyesen látogatjuk meg (én) a Nagykövetséget, hátha. (Természetesen a kint töltött időt lecsúsztatom.) Egy mindössze 4 oldalas nyomtatvány kitöltése (Gergő) és egy megint igen jól sikerült Kálvin téri igazolványkép után eltekertem a Benczúr utcába (ami egyébként a város egyik legszebb és leghűvösebb utcája, mostmár biztos). Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember vágyik idén nyáron Kínába, azt meg végképp nem, hogy két ismerős arcot is találok köztük. Háromnegyedórás sorban állás után következtem, amikoris a bácsi egy pillanat alatt az általa gondosan kivágott fényképemet hozzátűzte Gergő adatlapjához. Feltett még egy-két kérdést angolul, amire megszeppenten próbáltam válaszolni, kitöltött egy csekket 24ezer Forintról, ezt odaadta, az útleveleinket pedig szépen begumizta befőttesgumival. Ezután úgy nézett, mint aki azt akarja mondani, viszlát. Vettem a lapot, így aztán eloldalogtam, jövőhét csütörtökön minden kiderül.

Tegnap viszont kaptunk egy igen jó hírt, Saci (Gergő anyukája) egyik ismerőse Hongkong-ban él és mivel az egész nyarat itthon tölti a családjával felajánlotta, hogy átadja a kulcsot a belvárosban lévő lakásához, amivel megspóroljuk a 3 napos szállás díját Hongkongban, amit még így, hogy lejjebb mentek az árak a Japán katasztrófa miatt sem mondanék olcsónak. Juppiii