Gergo csak remelte, hogy csak az utikonyvunk elavult es igazabol egy hipergyors vasuttal jutunk be a varosba es bar a neve ez volt, de sajnos nem. Reggel fel 7kor szallt le a repcsink es 9 korul ertunk a szallashoz, de mivel a szobank csak 3ra keszult el azt gondoltuk setalunk egyet, keresunk egy eldugott parkot es ejtozunk egy kicsit. Namost lehet, hogy Pekingben 22 millio kinai lakik, de hogy meg legalabb ketszer ennyi turistakent lepi el a varost az is biztos. Altalaban csoportosan kozlekednek es esernyo van a kezukben, ami persze napernyokent funkcional.
Nagyon viccesen hasznaljak, ha lemennek az aluljaroba osszecsukjak es addig nem mennek fel, ameddig ki nem nyilt ujra, mintha legalabbis dezsabol omlene az eso. Nem egy rossz latvany tobb tizezer esernyos kinai tuzo napsutesben. Ok az utcat mintegy masodik otthonuknak tekintik: ha megeheznek leulnek enni, ha almosak lefekszenek aludni, ha pisilniuk kell pisilnek. Igyekeztunk felvenni a ritmust - a pisilesen kivul - ugyhogy egy parkban az utolso szabad padra lecsapva szunditottunk egyet. Neha fel-fel ebredtunk a labunkban megbotlo kinaiaktol, de igy is jolesett. Nagyon szerettem volna megnezni a szembejovo vasutmuzeumot, ugyhogy hosszas konyorges utan Gergo vegul beadta a derekat es bementunk a 3 emeletes 18 fokra lehutott epuletbe, ahol volt szimulacio, 3D/-s vetites, meg minden ami kell. Metroztunk is, amit miutan kellokepp felkeszultunk lelkileg siman abszolvaltunk. Mondjuk az lehet, hogy soha nem fogom megerteni, hogy az ajtohoz legkozelebb allo, de leszallni egyaltalan nem kivano kinaiak miert esnek szivesebben majdnem hanyatt, minthogy egy pillanatra kilepjenek, hogy masok ki tudjanak szallni. Este elmentunk egy helyre vacsorazni, amit a varos legjobb ettermenek valasztottak es ha pekingi kacsa, akkor csakis itt. Es mennyire igazuk volt. Annyira nepszeru az etterem, hogy 40 percet kellett varni egy asztalra, de ez tokre nem volt para, mert egy uvegfalon keresztul lehetett nezni, ahogy a kacsak oriasi mennyisegben keszulnek. Orakig tudtam volna nezni (Gergo nem).
Az a lenyege ennek a kajanak, hogy a Peking kozeleben nevelt szeri tem olyan masfel kilos kacsak boreala levegot fujnak, ettol elvalik a husatol, igy a forro kemenceben valo sutes kozben ropogos lesz a bore. Miutan megvolt a levego fujkalas 3 napig erlel,ik oket mezes, ecetes pacban. Kb. Egy ora sutes utan meg megporkolik picit a langon, kifolyatjak belole a felesleges zsirt es mar mehet is a vendeg ele. Minden kacsahoz jar egy szakacs, aki szakszeruen felszeleteli a madarat, ami azt jelenti, hogy csakis a bore egy reszet es a bor alatti 1-2 mm-t, a tobbi husi megy a kukaba. A fo resze a dolognak az agyveloje - semmi kulonos, leginkabb a libamajhoz hasonlit, de az finomabb - es a ropogos szarnya.
A bor reszet cukorba martva kellett volna enni, de ez egyikunknek sem jott be annyira, ugyhogy inkabb beletettuk ezt is a mini palacsintaba es feltekerve ettuk. Annyira kulonlegesen finom kaja volt ez, hogy bar nem volt olcso - bar leginkabb Pekinghez kepest - muszaj volt ma is ott ennunk, vegulis ki tudja mikor lesz alkalmunk megint ilyen finomat enni.
